12.rész

Még egy új olvasó!

Nagyon- nagyon köszönöm!

Végre valakik olvassák a történetemet!

Thank you so much!

*D

Elakadt a lélegzetem, majd nagy levegőt véve, hátrébb léptem. Összezavarodott fejem megráztam, kitisztítva ezzel gondolataim. Forró helyzet volt. Szó szerint.

Ránéztem Tomra, majd megkérdeztem.

- Mit is kérdeztél? Nem figyeltem - mondtam kedvesen mosolyogva. Na, jó inkább flörtnek számító mosolyt küldtem felé, de ez részletkérdés.

- Azt kérdeztem, hogy minden rendben-e. Zaklatottnak tűntél - vont vállat.

- Ó, hát egy baromarc beszólt nekem - sütöttem le szemeimet.

- Hogy történt? - kérdezte kissé agresszívan.

- Kint voltunk a padoknál. Jess elkérte a francia házimat. Odaadtam neki, aztán az egyik fiú megkérdezte, hogy jól beszélek- e franciául. Mondtam, hogy igen. Erre az az idióta Toby a másik osztályból megkérdezte, hogy jól franciázok-e - pirultam el a mondat végén.

- Nagyon kiakasztott? - kérdezte komolyan?

- Eléggé - bólintottam.

- Oké. Most dolgom van, majd később találkozunk - bólintott, bár inkább magának, mint nekem.

- Rendben. Később - indultam el a szekrényhez.

- Oh, és Daniela - mondta, mire hátrafordultam. - Ma másképp nézel ki, jó értelemben - szólt vissza a vállam felett, mire elpirultam.

Azt mondta volna, hogy jól nézek ki?

Ezek után, tényleg a szekrényemhez siettem. Eltekergettem a számkombinációmat, majd a szekrény belső oldalán függő tükörbe néztem, ahonnan egy eszelősen vigyorgó Daniela tekintett vissza rám.

Elégedett voltam, bár kissé bolond is. Mennyire meg tudta változtatni az érzelmi állapotomat, egyetlen mondata.

- Menjünk már el a szekrényhez légyszi - kértem Sierrát, egy izzasztó röplabdameccs után. Kikaptunk, ami miatt Chestity sikongatva ugrált örömében. A kis dög.

- Oké - úgy is be akarom tenni a tesicuccom a szekrénybe - fújta be magát dezodorral.

A szekrényekhez érve, gyorsan felnyitottam és ellenőriztem a sminkem. Szerencsére minimális hibák voltak, amiket hamar kijavítottam, és felkentem magamra a reggel használt rúzst. Kicsit többet tettem magamra, így egészen vörös ajkakat varázsoltam.

- Hű, nem lesz ez egy kicsit sok? - ámult el Si.

- Nem - szedtem ki a szekrényből az addigra kiolvadt epret.

- Ezt hoztad kajára? - pillantott a kezemben tartott silány ételre.

- Igen - mondtam morcosan.

- Akkor ma velünk vacsorázol - sóhajtotta.

- Hogy mondtad? - ráncoltam a homlokom.

- Látszik, vagyis inkább tudom, hogy már megint nincs nálatok elegendő étel, a chilin kívül. Szóval nálunk vacsorázol - szögezte le.

- Rendben - egyeztem bele.

Az ebédlőbe lépve, zsivaj csapta meg a füleim. Ugyanolyan hanggal voltak az emberek, mint máskor. Gyorsan leültünk az asztalunkhoz, majd megvártuk a hiányzó tagokat. Addig kellemesen cseverésztünk, végül Mary is befutott.

- Bocs, de mire átverekedtem magam a tömegen - lihegett, majd megtörölte a homlokát.

- Oké. Kajákkal elő - szólalt meg Jess, mire mind kipakoltuk a kajánkat.

Végül sikerült elcsennem pár szem epret a tasakból, két szelet csokit és egy fánkot.

Hamar megettem a csokit, alig volt több két harapásnál, majd kortyoltam egy nagyot a reggel elkészített löttyömből. Rekordgyorsasággal faltam fel a fánkot, közben jóízűt röhögtem Paul félreszólásán.

- Szóval tesi óra előtt, két idióta kitalálta, hogy már pedig ők szórakozni fognak, majd előrántottak a nadrágzsebükből egy-egy köcsőpőt.....- mesélte a sztorit gesztikulálva.

- Köcsőpő? - nyerítettem fel, majd egyenként a többieknek is leesett és ők is röhögni kezdtek.

- Hát ez kész - röhögött Zoey.

- Szerintem te köpőcsőre gondoltál szívem - könnyezett Si, a nevetéstől, majd megsimította Paul karját.

- Be lehet fejezni - bólogatott kissé megbántottam.

- Jól van már - vihogtam.

Lassan mindenki leállt a röhögcséléssel, majd folytatta az evést. Én éppen egy szem epret rágcsáltam, arcommal lassan, akaratlanul pásztáztam végig az ebédlői tömeget. Félig szájtátva, félig számban tartva az epret pillantottam meg Tomot. Mintha őt is valami mágnes vonzotta volna, felém pillantott, majd aranyos mosolyt küldött. De annyira aranyos volt az a mosoly, hogy majdnem elolvadtam. A szívem zakatolt, a pulzusom az egekbe szökött. Zavartan, talán kissé túl lassan is haraptam az eperből, majd gyorsan lenyeltem a falatot és visszamosolyogtam Tomra, mire ő még szélesebben vigyorgott.
Elpirultam, majd visszafordultam a többiekhez, megpróbálva belefolyni a társalgásukba.

Rob valami buliról beszélt, mikor éreztem egy perzselő tekintetet. Lassan arra felé fordítottam a fejem, és megpillantottam Danielát, kezében egy darab eperrel. Felgyorsult a légzésem, a szívem ütemeket hagyott ki, majd óvatosan rámosolyogtam. Egy pillanatra mintha megdermedt volna, majd félig nyitott, vérvörös ajkait kínzó lassúsággal összezárta az eper körül, leharapva így annak a végét. Miután észrevehetetlenül lenyelte a kis darabot, rám mosolygott, megvillantva hófehér fogsorát.
Ez a kis jelenet olyannyira nagy hatással volt rám, nem csak lelkileg, de gyakorlatilag is tapintható volt a felé érzett vágyam. Még nagyobb mosolyt eresztettem, mint az előbbi. Valószínűleg nem is sejtette, hogy épp tőle van erekcióm, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy felugorjak az asztaltól, és ott az ebédlőben, mindenki szeme láttára neki essek.
Amint meglátta vigyoromat, lesütötte szemeit, apró pír keletkezett az arcán, majd elfordult tőlem. Alig hallhatóan felnyögtem. Aznap már másodszor akartam megcsókolni. Először akkor, amikor olyan közel állt hozzám. Simán éreztem narancsillatú haját, és a leheletéből áradó mentol illatot. Mi van velem? Danieláról álmodozom, már két napja! Csak egy oka lehet, biztosan kanos vagyok.
Kanos. Eszembe jutottak Daniella szavai, amikor annyira fel volt háborodva. Toby megkérdezte tőle, hogy jól franciázik-e. Mondjuk nem csodáltam, hogy ilyesmit kérdezett, mert Daniela tényleg dögös volt, de mennyire pofátlanul mocskos kérdés ez. Hmm. Vajon Daniela franciázik? Vagy egyáltalán lefeküdt már valakivel? Kíváncsi vagyok. Ha nem, azt hiszem, lennék én az első. Majd meghívom erre a bulira és elkapom egy menetre. Úristen, miket gondolok itt?! A legjobb az lesz, ha minél gyorsabban lefekszem Ches-sel. Ez nem normális dolog. Viszont Toby ezért még megfizet. Majd adok én neki franciát. A franciatankönyvvel fogom beverni a mocskos képét!
Ökölbe szorult a kezem, arra gondoltam, milyen jó dolog is lenne bemosni annak a faszkalapnak.
- Na, mit mondasz Tom? – kérdezte tőlem Rob, igen csak érdeklődve.
- Miről? – bámultam rá.
- A buliról. A szombat este jó lesz, szerinted? – érdeklődött, mondjuk, nem tudom miért, nem én tartottam.
- Ja, a szombat este zsír. Kiket is hívunk? – vakartam meg az állam, és eszembe jutott az előbbi perverz gondolatom Danieláról.
- Évfolyamról embereket, felsőbb évfolyamosokat és esetleg néhány menőbb alsóst. Szóval szólj minden ismerősödnek a suliból, oké? Meg hozhatsz az edzésedről néhány menő tagot.
- Ok. Majd intézkedem – bólintottam.

Osztályfőnökin, míg Miller rizsázott, előszedtem a telefonom és körüzenetet küldtem egy halom embernek, a névjegyzékemből. Valakik rögtön visszajeleztek, szerencse, hogy le volt némítva a telefonom.
- Gyerekek – csapta össze a kezét Miller -, jövő héten megrendezzük a szokásos évnyitó bált. Mindenkit szeretettel várunk, illetve nekünk kell előtte kitakarítani a rendezvénytermet, rögtön tanítás után. Gyertek párban, gyertek egyedül vagy csoportosan, a belépés díjtalan és nyugodtan jöhet külsős is – lelkendezett.
- Juj, de jó – nyávogott fel hirtelen Ches.
- Igen, nagyon jó. Nem kötelező program, de szeretném ha sokan eljönnétek. Egyet viszont kihangsúlyozok! A takarítás mindenkinek kötelező. Ki vállalja az irányító az irányító szerepét? – nézett körbe a termen.
- Én – jelentkezett rögtön Sierra. Nem értettem, mire fel a nagy izgalom.
- Köszönöm a lelkesedését Mirror kisasszony – bólintott a tanár.
A csengő éles hangja véget vetett az órának. Miller szomorúan lebiggyesztette a száját, a többiek pedig útjuknak indultak.
Útban az infó terem felé jó páran megállítottak és szóltak, hogy ott lesznek. Nem igazán érdekeltek. Viszont egy valakit személyesen akartam megkérdezni.
- Hé, Daniela – szólítottam meg, mikor észrevettem, hogy az egyetlen tetőablak mellett ácsorog.
- Igen?  - fordult felém.
- Szombaton Rob bulit rendez. Gyere el te is és hozd a barátaidat – mosolyogtam rá.
Egy pillanatra kétkedőn méregetett, majd szélesen elmosolyodott.
- Oké – bólintott, majd megcsavarta az egyik fürtjét.
- Akkor később – biccentettem neki, majd vissza indultam a többiekhez.
- Később – suttogta alig hallhatóan, amitől akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.