8.rész

 6 feliratkozó! Ti egy álom vagytok! Köszönöm szépen ^^
Sajnálom, hogy ilyen későn jön ez a rész de se fizikailag, se sehogy nem voltam a toppon :/

Új nevem van, RealD, de azért én még mindig *D vagyok nektek

A hideg futkározott a hátamon egész éjszaka. Meleg takaróba burkolóztam mert, nem szerettem volna begyújtani, gondolván nem fogok fázni. Aha, meg ahogy én elképzeltem. Hiába húztam össze magam mint egy pocok, dideregtem. Bár annyira nem volt olyan hideg, a hűvös szellő beköltözött dohos ágyneműm közé. Nagy nehezen nyomott el csak az álom, és akkor se álmodtam magam Hawaii-ra. Most egy hideg börtön falai közé kerültem. Próbáltam kijutni a vasajtós, ablaktalan, szűk kis cellából, de akárhányszor megérintettem az átkozott ajtót, megrázott az áram.
Mikor felültem az ágyban, nem is kapkodtam levegő után, már megszoktam a rémálmokat.

Reggel felöltöztem, megmelegítettem tegnapi vacsorám maradékát, majd felkaptam a cuccom és elindultam a suliba. Még indulás előtt küldtem Si-nek egy sms-t, hogy ne várjon, majd nekivágtam a kissé nyirkos erdőnek. Miután néhány ágba beakadt a táskám pántja, és átverekedtem magam a bokrokon, lelépni a sima betonra, hatalmas megkönnyebbülés volt. Zenét hallgattam a suli felé, hangulatomnak megfelelt a nem épp mai számnak mondható Boulevard of Broken Dreams.
A suliba beérve levetettem magam a padomba és az álmomat rajzoltam Sierra megérkezéséig. Pontosabban Paul és Sierra megérkezéséig, ugyanis a tubicák együtt jöttek iskolába.
-Szióka!-köszöntött Sierra egy puszival.
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk.
-Mi oka volt annak, hogy nem jöhettem veled iskolába?-ült fel a padom tetejére és annyira vigyorgott, hogy már hányingerem lett tőle. Bár nagyon kedvelem Sierrát, ő legjobb barátnőm, mégis amikor ilyen cukormázasan boldog, attól rosszul leszek.
-Nem otthon voltam-próbáltam hamar lezárni a témát, de Si makacs és perverz természetének köszönhetően nem tudta ennyiben hagyni.
-Hanem kinél töltötted az éjszakát,drága?-duruzsolta a fülembe amitől kirázott a hideg. Úristen, hogy lehet nekem ennyire beteg barátnőm?

-A réten-mondtam tömören és komoran. Ezek a rémálmok tényleg nem tesznek jót nekem.
-Miért nem szóltál? Én is kimentem volna akkor-biggyesztette le a száját.
-Nem baj, hogy nem jöttél. Vacogtam-legyintettem.
-Megmelegítettük volna egymást-mosolygott kedvesen. Persze, mert éjszaka biztos a legjobb barátnőm karjaira vágyom.
-Én inkább más karjaira vágynék-mosolyodtam el halványan.
Erre csak felnevetett. 

Becsengetés előtt két perccel azután odacsörtetett hozzám Chestity és két kis talpnyalója Jennifer és Hannah. Persze a szemem sarkából Rose-t is megpillantottam, ahogy közelebb ólálkodik hozzánk egy kis pletykáért. Chestity ezer wattos mosolyt villantott hármunkra, majd rám nézett, olyan jó undokul és kényes hangon megszólalt.
-Milyen volt a szüneted Daniela?-rágózott. Hű, Jersey-i kiscsajra veszi idén a figurát? Az elmúlt napokban csak rágóval a szájában láttam, ja meg Tom nyelvével. Részletkérdés.
-Jó volt-vettem az arcomra egy 100%-os álmosolyt.-És neked?
-Tökéletes. Minden percét piszkosul élveztem-sanda pillantást vetett Tomra, majd vissza rám.-Mesés nyaram volt, mindennél mesésebb-vigyorgott aztán ott hagyott minket.
Tökéletesen tudtam miért jött oda. Lassan egy hét is eltelt, már senki nem kérdezgeti milyen volt a nyár, csak azért jött oda hozzám, hogy idegesítsen. Szokásos.
-Ez mi volt?-ráncolta a homlokát Paul.
-Ez? Ez szimplán idegtépés volt-válaszolt helyettem Sierra.

Francia óra után az egész osztály átvágott a sulin, az épület legtávolabbi szárnyába a TNK-ba, azaz Testnevelés Központba. Azért nevezik így mert van ott két hatalmas, rendes terem, egy konditerem, egy balettstúdió, egy hatalmas, félig fedett futópálya ahonnan a foci-kosár-röpi-kézilabda pálya nyílik ahol néha teniszezni is lehet és volt ott még egy három medencés uszoda is. A sulink sok pénzt fordít a sportra. Mi, lányok felballagtunk az elsőre, ahol a lány öltözők nyíltak. Persze amennyire törődnek a sporttal, annyira kevésbé a sportolók igényeivel. Nem kis kabinok vannak hanem nyílt öltöző. Általában ilyenkor cseszteti Chestity a ducibb lányokat. Három zuhanyzó van, de mindegyik hót retek csak úgy mint a csapok. És a torzító tükrökről ne is beszéljünk. A mi kis "csapatunk" elfoglalta az egyik oldalt, míg Chestity brigádja a harmadikat, így a kívülállóknak csak a rövidebb fal mentén húzódó padok jutottak. Csacsogva öltözött át mindenki bár a legjobban Chestity hangját lehetett hallani. Annyira visítva röhög mint senki más, és direkt ordít csak azért, hogy megalázzon másokat. Mikor a síp megszólalt, laza copfba kötöttem a hajam , és Sierrával az oldalamon lementem a lányok számára kialakított tornaterembe.
Persze ahogy beléptünk, orrunkat megcsapta a büdös zokni és izzadt hónalj szag. A terem ugyanúgy nézett ki mint tavaly. Kissé leamortizálódott padló, bordásfalak az egyik oldalon, a másikon három szintes lelátó. A terem túlsó végében gerenda, deszka, szertornász szerek, zsámoly és néhány matrac. Van három kötél, amit ritkán használunk, hála az égnek. A terem egyik sarkában, ahol egy asztal és rajta egy magnó található, ott ült a tesitanár. Jobban mondva, a torna tanár mert éppenséggel a női tanárunk várt ránk, tehát gimnasztikázni fogunk. Odasétáltunk hozzá mire széles vigyorral köszöntött minket.
-Jó napot hölgyek! Jól telt a napjuk? Remek, akkor kezdjünk is hozzá. Rajta, rajta! Tornasorba mindenki!-üvöltötte a végét mire mi egymás mellé sereglettünk.

-Rendben, rendben! Tehát akkor öt kör futás. Ha egy szót is meghallok, újra kezdjük az egészet- aztán belefújt sípjába.

Az összes lány egyszerre felhördült, majd futni kezdett. Gyors volt az öt kör, simán lefutottam. Miután végeztünk, kissé lihegtem, de több bajom nem volt, ellentétben Sierrával, aki habár vékony, nem szeret sportolni. Illetve..khmm....a nem publikus "sportot" kivéve.

-Jól vagy?-kérdeztem, közben pedig hagytam, hogy belém csimpaszkodjon.

-Ja, csak kicsit elszoktam a tesitől a nyár alatt-lihegett.

-Akkor gyorsan kapd össze magad, mert mindjárt gimnasztikázunk-mosolyogtam.

Ahogy sejtettem, a síp egy percen belül megszólalt.

-Lányok, ma egyszerű bemelegítéseket végzünk-mondta mogorván.

Remek. Az egyszerű bemelegítést szeretem.

Egész órán csak nyújtottunk, szerencsére nem fáradtam el tőle. Mikor megszólalt az óra végét jelző csengő, Si-vel mosolyogva mentünk ki a teremből. Már majdnem elindultam felfelé a lépcsőn, mikor a tekintetem a fiúk tornaterméhez vándorolt. Még javában játszottak, ha jól láttam fociztak. Póló és póló nélküliek. Kicsit keresgéltem még a szememmel, és megláttam a keresett alanyt. Tomot. Persze, hogy a póló nélküliek csapatában volt. De nem bántam mert így legalább láthattam szexi, kidolgozott felsőtestét.

Sierra rántott ki kábulatomból egy nagyon egyszerű módon. Nyakon ütött.

-Au!-jajdultam föl.

-Bocs, de ezt muszáj volt-vigyorgott.
-Jól van na- motyogtam, majd inkább felsétáltam az öltözőbe.
Visszakaptam magamra a fehér, ujjatlan köldöktoppomat, felszenvedtem magamra a mosott szürke rövidnadrágom, végül visszavettem a meleg, fekete kardigánom. Megvártam míg Si is elkészül és együtt mentünk az ebédlőbe.
Az ebédlő tömve volt, a két egyórás ebédszünet közül, pont a több emberes szünetet kaptuk meg. Beálltunk a sor végére és azt néztük, hogy van-e valaki olyan előrébb akivel nagyon-nagyon jóban vagyunk, de sajnos nem találtunk olyat. Mikor végre leemelhettem egy műanyag tálcát és a hűvös fémlapra helyezhettem, rájöttem miért volt ez nagy tolakodás. A desszertes pultnál kalács volt. Az egyetlen olyan étel amit finoman készítenek el az egész iskolában. Mosolyogva összenéztünk Sierrával, tudván, hogy ma jól lakunk.
Már éppen a mögöttünk álló, borzas hajú fiú vette volna el a tálcát mikor meghallottuk Paul hangját.
-Si, Dan!-mire odafordultunk. Gyorsan felénk futott, gondoltam azért, hogy még ő is ehessen abból az isteni kalácsból.
-Gyere csak Paul!-szólt neki Sierra nem mozdulva, mikor látta, hogy én előrébb mentem. Paul csórt egy tálcát, meg néhány evőeszközt és beoldalazott közénk, a mögöttünk állók nem kis felháborodására.
-Bocs, hogy késtem, csak elhúzódott a tesink-adott egy gyors csókot Sierrának. Kedvesek, és tolerálják azt, hogy nincs barátom.
-Láttam, fociztatok-szólaltam meg miközben a konyhásné egy tál ragu félét csúsztatott a tányéromra.
Rámosolyogtam, habár elképzelni sem tudtam, hogy hogyan fogom megenni azt a mindenféle mocsokkal teli kotyvalékot. Továbbhaladtam a desszertes pult felé, majd elvettem onnan az egyik tálkát amin két darab ízletes kalács volt.
Az asztalunkhoz ülve örömmel konstaláltam, hogy a tegnap megismert Mary is az asztalnál ül.
-Sziasztok!-raktuk le a marék helyekre a tálcánkat, majd helyet foglaltunk.
-Sziasztok!-köszöntek ők is szinkronban.
-Si, Paul, szerintem még nem ismeritek asztalunk legújabb tagját, Maryt. Tegnap találkoztam vele. Nagyon aranyos lány-mondtam mosolyogva.
Mary ma egész másként nézett ki. Haja ki volt engedve, fehér, ujjatlan felsőt viselt és szürke, csíkos rövidnadrágot, karján és ujján pár kiegészítővel. Sokkal felnőttesebben nézett így ki, de viselkedése ugyanolyan volt. Mikor bemutattam őt, elpirult és lesütötte szemeit.
-Igen, sziasztok-köszönt nekik motyogva.
Sierra és Paul egyszerre felnevetett. Már rájuk akartam szólni,hogy hogyan viselkednek mikor Sierra elkezdett Maryhez beszélni.
-Ne légy zavarban Mary! Mi nem csináltatunk veled gyalázatos dolgokat csak azért, hogy velünk lóghass! Ez nem a Pletykafészek-nevetett Si.
Mary kifújta a levegőt, majd mosolyogva feltekintett.
-Megnyugodtam-mondta mire mindenkiből, magából Maryből is kitört a nevetést.
Az ebéd amúgy tűrhető volt, bár mindenki undorodva turkált a raguban. Viszont a kalács Isteni íze elfeledtetett mindenkit arról, hogy szolgáltak volna fel ragut.
-Isteni ez a kalács, nem?- kérdezte Mary.
-De, az-bólogatott Valeria.
-Jegyezz meg valamit Mary! Az egyetlen ehető étel a menzán a kalács-oktatta Jade.
-Ja, és minden pénteken és hétfőn mi hozunk magunkkal kaját, mert akkor a mosléknál is pocsékabb kaját adnak. Ezért összedobjuk a magunkkal hozott ebédeket és közösen esszük meg őket-figyelmeztette őt Casey és Jess.
Ebédszünet végén közösen visszavittük a tálcákat és indultunk etikára, mikor egyszerűen lefagytam.
Az ebédlő sarkában Tom és Chestity látványos csók csatát folytattak, nem érdekelve, hogy kik láthatják. Ez pedig megfájdította a szívemet, de nagyon. Si is észrevette ezért kézen fogva kezdett húzni, nehogy valakinek ez feltűnjön. Az iskolában általában tartom magam, akármilyen sértés jön is rám, de most nem bírtam. Egy alig észrevehető könnycsepp folyt le az arcomon. Sierra rám pillantott, majd észrevette azt a könnycseppet és behúzott a legelső mosdóba.
-Na jó. Ezt most hagyd abba. Tudtad, hogy még most is együtt vannak, azt is tudtad, hogy a párok szoktak smárolni. Akkor mi baj van?-kérdezte, én pedig nekidőltem a hűvös csempének.
-Igen, tudtam, hogy még mindig járnak és smárolnak. De eddig sosem láttam őket közben. És elborzaszt a gondolat, hogy azok a telt, aranyosan mosolygó ajkak, Chestityére tapadnak. Az incidens óta pedig még jobban beleszerettem, érted? Megőrülök, ha ezt egészen érettségiig kellesz néznem-nyafogtam már megint. De komolyan, annyira elegem volt már, hogy minden helyes fiú csak a ribancokra bukik, és elegem volt abból is, hogy mennyit panaszkodom.
Sierra felmordult, én pedig lecsúsztam, egészen a hideg kőig.
-Daniella,-mondta emelt hangon, mire felnéztem rá- tudod engem nem zavar ha elmondod a problémáidat. Sőt, örülök, mert olyankor még jobban azt érzem, hogy a legjobb barátnőm vagy, mert feltétel nélkül megbízol bennem. Szóval ha bármikor is valami problémád lenne, nem számít az idő és a hely, nyugodtan mondd el nekem. Ha meg azt érzed, hogy ki fogsz borulni használjunk egy kód-szót. Mit szólsz mondjuk HPGY-hez?-küldött felém egy hatalmas, megnyugtató mosolyt.
Azonnal jobban éreztem magam. Megnyugodtam, hogy Sierra még mindig a legigazibb, legjobb barátom és nem csak azért van velem, mert népszerű vagyok.
-Köszönöm-álltam fel és szorosan megöleltem.
-Nincs mit-suttogta a fülembe.
Bementünk a terembe, pont a csengő megszólalásakor. De ez nem jelentett semmit sem számunkra. Mindenki a másiknál beszélgetett, kivéve egy párost. Akiktől a mai nap folyamán már másodjára akadtam ki. Tom a helyén állt, Chestity pedig Tom padján ült, és közben eléggé intenzíven smároltak. Felfordult a gyomrom és a finom kalács pedig a torkomon kúszott fel. Szerencsére pont akkor masírozott be Miss Dove, az etikatanárnő, akit kedvelünk, ezért mindenki gyorsan helyet foglalt. Sajnos nem voltam annyira pofátlan, hogy Sierrának szóljak, mivel csak két perce beszéltünk ezekről. Ehellyet inkább visszafojtottam, de az a keserűség és bánat behálózta összetört szívemet, mint egy fekete özvegy és szinte vártam, hogy mikor kebelez be egészen.
-Jó napot osztály! Sajnálom, ez az első hét, de már le kell adnom az első anyagot. Az első témánk a női bántalmazásról fog szólni.....