-Jót álmodoztál-mire apró pír keletkezett arcán.
A következő pillanatban Slone tanárnő tipegett be, hogy nyelvtan órát tartson. Vagyis csak szándékozott mivel mindenki más dologgal volt elfoglalva. A tanárnőnek összeszaladt két szemöldöke. Sose tudott minket kordában tartani. Idén se fog. Megigazgatta rózsaszín kosztümjét majd megköszörülte torkát.
-Ehemm, ehemm-hangja elenyésző volt a nagy zsivajban.
Néhányan foghéjról egy " jó napot tanárnő" üdvözlést mondtak de mindenki beszélgetett tovább. Illetve nem mindenki. Tom Gounder a székén hátradőlve rágózott. Slone odafordult Tomhoz.
-Segítene?-kérlelte egyetlen nem zajongó diákját.
-Bekussolnátok?-emelte meg kicsit a hangját Tom mire néma csend lett az osztályban és Tom felé bámultak.-Kösz-majd az apró, törékeny tanárnőnk felé intett.
Szerintem néhányan nem is látták a tanárt.
-Remélem jól telt a szünet-kezdte vékonyka hangon.
-Tökéletes volt-kiáltotta be Jennifer Koch.
-Értem. De ha nem bánjátok, nem hallgatnám meg az élménybeszámolóitokat. Most pedig tanuljunk.
Az osztályban sokan felhördültek. Mindenki szeretett volna beszélni a nyaráról, akkor is, ha nem történt velük semmi. De a tanárnő hajthatatlan volt. Elővetette a füzetet és új anyagot diktált nekünk. Óra végén, a csengő előtt normális hangnemet vett fel a monoton, diktáló stílus után.
-A házi feladat pedig egy ötszáz szavas fogalmazás " A nyaram" címmel. Viszontlátásra-tipegett ki az osztályteremből koszos, fehér magassarkújában.
A következő két óra elviselhető volt. Ebédszünetben pedig siettünk a szokásos asztalunkhoz. Ott ült már Zoey, Jess, Valeria, Jade és Casey is. Velük elég jóban voltunk ahhoz, hogy egy asztalnál üljünk.
-Ki mit hozott?-kérdezte izgatottan Sierra miközben kajás zacskóját szorongatta.
-Javaslom minden kaját tegyünk az asztal közepére-mondta Zoey.
Zoey nagyon jó barátunk volt. Mondhatni a második legjobb barátnőm. Fakóbarna haja kiengedve omlott válla alá. Barna írisze tudásvággyal volt teli az előző óra hatása miatt. Mindig keményebben tanult mint osztálytársai. Szeretne hozzánk járni. Ha sikerült neki megtanulni nyáron az idei félév anyagát nem kizárt, hogy jövő év elején már velünk járhat egy osztályba.
-Egyetértek-hangzott Paul válasza mire mindenki kigórta ebédjét az asztal közepére és mindenki azon tanakodott mit tegyen a tálcájára.
Volt ott minden. Fahéjas muffin, az én tonhalas salátám, kesúdiós kínai kaja, fánk, nutellás-epres szenya, mályvacukor, valami szendvics és gyümölcsjoghurt. Végül mindent sikerült elosztani. Én a saját tonhalas salátámból ettem egy keveset, csentem két mályvacukrot és egy fél fahéjas muffint. Teli volt a hasam kajával. Hétfőn és pénteken mindig a saját kajáinkat esszük mert olyankor pocsék a menza. Bár ma kedd van, mivel ez az első hivatalos menzás iskolai nap, ezért ma pocsék a kaja. Na, nem mintha máskor olyan finom lenne de akkor legalább ehető.Az ebédszünet után visszaballagtunk a terembe, hogy matek órát tartsunk. Nem volt olyan nagyon felemelő, teli hassal matekozni az első napon. Az azt követő három óra csigalassúsággal telt. Mindenki arra vágyott, hogy érjen már véget az első tanítási nap. A szekrényemnél pakolva Zoeyt pillantottam meg.
-Szia, Zoey-emeltem fel a kezem és intettem neki.
-Szia, Daniela-intett vissza ő is majd odajött hozzám.
-Mi újság?-kérdeztem miközben becsuktam a szekrényem.
-Áhh, csak mint a szokásos. Az osztálytársaim utálnak. Mit nem adnék ha veled lehetnék egy osztályban-sóhajtotta.
-Én is örülnék neki-simogattam meg a vállát.
-Amúgy, tudnál nekem segíteni?-jutott eszébe valami.
-Miről lenne szó?
-Rajz órára házit kaptunk. A szabad szellemű rajztanár azt a házit kapta, hogy valahogy csináljunk egy tetoválás félét. Persze megmagyarázta, hogy nem igaziról beszél csak mondjuk alkoholos filccel vagy tollal. És te tudnál nekem segíteni igaz?-húzta meg a karom.
-Rendi, segítek. És hol csináljam meg?-egyeztem bele. Ha neki ettől jobb.
-Gyere el hozzánk. Apa most valami szerelő munkát kapott és egész nap valahol bütyköl.
-Oké. Induljunk-rántottam meg a táskám.
A Zoeyékhoz vezető út meglehetősen hosszabb volt mint a mi házunktól. Nyolc háztömbnyire és egy parknyira laknak a sulitól holott én csak két és fél tömbnyire.
-Bocs a hosszú séta miatt-mentegetőzött miközben ledobta az előszobában a táskáját.
Körülnéztem. Meghitt kis háznak bizonyult. Minden fal napsárgán világított. A rövid előszoba egyik oldalából fenyő ajtó vezetett a konyhába és az étkezőbe. Az előszoba folyosó végén tolóajtó mutatta az utat a nappaliba. Az se volt nagy. Egy kanapén, egy asztalon és egy tévén kívül kevés szekrény volt benne. A nappaliból öt ajtó nyílt. Zoey szobája, az apja szobája, vendégszoba, fürdő és spájz féle ami félig gardrób.
Bementünk Zoey szobájába. Ott is minden sárga volt. Mármint nem úgy, hanem, hogy a falak. Egy szekrényen, íróasztalon és egy rumlis ágyon kívül még egy pokróc volt a szobában. A macskája pokróca.
-Milyen "tetoválást" kérsz?-kérdeztem.
-Nem is tudom-majd lopva körülnézett a szobában. Tekintete a macskáján állapodott meg. Felugrott és felnyalábolta szegénykét.
-Őt rajzold le-utasított.
-Rendben. De mivel?-nevettem fel.
-Óó. Igaz-jutott eszébe és kihúzott íróasztala fiókjából egy zseléstoll készletet.
-Köszi-mondtam az értékes darabra.
-De aztán szép legyen-emelte fel a kezét fenyegetőleg.
-Nyugi-nevettem-az lesz.
Végül nagy nehezen sikerült rárajzolnom a macskáját az alkarja végére. Nem olyan lett mint az igazi de megteszi. A rajz elkészítése után még sokáig ott maradtam és csak arra eszméltem fel, hogy Zoey apukája nyit be lánya szobájába.
-Csókolom!-köszöntem neki.
-Szervusz, Daniela. Szia, kicsim.
-Szia, apu-integetett Zoey apjának majd leszökkent az ágyáról és megölelte.
-Maradsz vacsorára Daniela?-nézett rám kedvesen Chan Mallow.
-Ha nem gond-eresztettem el egy vigyort.
-Dehogyis-legyintett.
Mindhárman kimentünk a szobából majd bementünk az étkezőbe. Jellegzetes gyorsétterem illat csapta meg orromat. Mint kiderült indiait ettünk. Jólesett a tegnapi és a múltheti chili után valami ízleteset is enni. A vacsora után még maradtam egy fél órát és Chan Mallow-val beszélgettünk hárman azután illedelmesen megköszöntem mindent és hazaindultam.
Szürkült az idő. A nap pereme látszódott már csak az égen. Gyorsan szedtem a lábam. Elég messze voltam a házunktól.
Nem kellett volna eddig maradnom.
Rossz érzésem volt. És a gyanúm be is igazolódott. A parkon vágtam át mikor neszezést hallottam mögülem. Megálltam. A hang abbamaradt. Tovább indultam és újra halk lépteket hallottam. Gyorsabban kezdtem szedni a lábam. Minden olyan kísérteties hangulatú volt. Szürkületkor senki a parkban. Legalábbis nem vettem észre senkit magamon és a mögöttem haladó emberen kívül. Rettegtem és azzal nyugtattam magam, hogy nem is engem követ hanem ő is valamerre tart mégis valami azt súgta, hogy menekülnöm kell. Gyors lépéseimet futásra váltottam. Hanem az üldözőm is. Fél perc múlva egy dühös hangot és egy erős férfi szorítását éreztem magamon.
-Állj csak meg kislány!-és odanyomott a legközelebbi hatalmas fának.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hello:)