Szeptember reload
Reggel gyomorgörccsel ébredtem. Újabb rémálmom volt. És persze, hogy a sulival kapcsolatos. Felsóhajtottam. Egyszerűen szánalmasnak éreztem magam. Csak nem félhetek a sulitól. De igazából nem is féltem. Jobb szó, hogy belefáradtam. Tudtam, hogy ez is ugyanolyan év lesz mint az előző. Idén se válthatom valóra álmomat és újra középpontba leszek. Pedig én egyáltalán nem is akarok népszerű lenni. Ez csak úgy megtörtént velem. Máig sem tudom, hogy hogyan. Megráztam a fejem. Nem indulhatok ilyen gondolatokkal iskolába. Lassan kikeltem az ágyból és a fürdőszobába sétáltam. Próbáltam pozitívan nézni magamra a tükörben miközben fogat mostam. Nem sikerült. A fürdőben még a szokásos szájfény, szempillaspirál sminkemet feltettem magamra azután visszaindultam a szobámba. Ott aztán felöltöztem. Póló és szoknya. Újra csak a szokásos. Nem reggeliztem. Sosem szoktam. Elkészítettem szerény ebédemet amit a táskámba dobtam. Nem vacakoltam többet otthon. Mindig kiborít a kávébarna fal amit még a kosz is belepett. Felvettem a balerinacipőm és elindultam legjobb barátnőm és egyben unbiológiai testvérem házam felé. Persze ő már ott álldogált a kapujukban. Mint most is, gyönyörűen festett. Lazán nekidőlt a fehér kerítésnek miközben az egyik karkötőjét piszkálta. Nem láttam arckifejezését mert eltakarta pilóta-fazonú napszemüvege. Világosbarna haja lágyan omlott hátára. Már alig lehetett benne látni rózsaszín tincseit amit még a nyáron festettet be.
- Szia Sierra! - köszöntem neki már távolról is.
- Szia Sierra! - köszöntem neki már távolról is.
Sierra felém nézett majd mosolyogva intett. Megvárta míg odaérek hozzá majd szorosan megölelt.
- Szia Daniela! - mondta miután jól összeszorongatott és elindultunk az iskola felé.
Nem beszéltünk, némán lépkedtünk egymás mellett. Nem volt muszáj hangosan beszélnünk. Pontosan tudtuk mire gondol a másik. Észrevétlen végignéztem a ruháján. Egy tornacipőt viselt, rövidnadrággal és egy pánt nélküli felsővel. Az iskolához érve újra előtört bennem a reggeli gyomorgörcs. Sierra támogatólag megszorította a csuklóm mire én felé fordulva rámosolyogtam. A suliba lépve pedig kezdetét vette a káosz. Persze még korán volt ezért szinte senki nem volt a teremben pár embert kivéve. Szerencsére a jobbik fajtából. Paul a padjában ült és valamit írogatott. Gesztenyebarna haja belelógott kék szemébe. Azon gondolkoztam, hogy a többi lány miért hiszi helyesnek. Én nem láttam őt helyesek csupán egy nagyon jó barátomnak.
- Szia Paul! - intett Sierra neki mire az felnézett a lapokból és megindult felénk. Odaért hozzánk mire Sierrát szájon csókolta. Ja, igen. Ők ketten járnak. Sierra mosolyogva nézett maga elé miközben Paul átölelt. Rég láttam.
- Jó volt a szünet? - kérdezte mosolyogva mire én csak megvontam a vállam, Sierra pedig vadul bólogatott. Persze, hogy jó szünete volt. Amikor nem velem vagy a családjával volt akkor Paullal töltötte az idejét.
Sierrával mindketten leültünk Paulhoz, úgy döntve, hogy mostantól az a mi helyünk. Sierra elkezdett fecsegni én pedig körbenéztem az osztályban. Rose Thun fejét a padra hajtva aludt. Persze biztos voltam benne, hogy nem alszik csupán úgy tesz miközben hallgatózik. Tavaly is bevetette már néhányszor ezt a trükköt. Aztán még két osztálytársam volt a teremben. Jessica és Valeria. Mindketten kedvesek. Ők úgymond ami "csapatunkba" tartoznak. Halkan beszélgettek egymás mellett. Az osztályterem pontosan úgy nézett ki mint tavaly. A hófehér falakon bakancsnyomok látszottak. Néhány értelem hiányos osztálytársunk cipőiktől származott. Egyszemélyes padok voltak. A nyáron lesikálták őket mert mindegyik tiszta volt pedig határozottan emlékeztem, hogy mindenki telefirkálta. A parafatáblánk üresen állt a zöld tábla mellett. A tábla felett a bekeretezett osztályképünk lógott. Az is tiszta volt, úgy látszik a takarítók vették a fáradtságot és lekaparták az alkoholos filccel rajzolt ördögszavakat és ilyesmiket. A tábla másik oldalán egy középmagas szerény állt, rajta egy elég rozoga tv-vel. A függönyök tojássárgák voltak és mindegyik takarosan az ablakok oldalához volt csatolva. Összeráncoltam a szemöldököm. Tavaly még piros függönyeink voltak. Aztán elöntött a megvilágosodás. Pár kedves osztálytársam leszaggatta őket még nyár előtt ezért az utolsó tanítási napokon mindenki majdnem megvakult és kivételesen engedélyezték a napszemüveg használatát órán. Hirtelen viháncolásra kaptam fel a fejem. Chestity Elnor lépett be a terembe a világ leghelyesebb fiújával, Tom Gounderrel. Halk sóhajt eresztettem meg amint ránéztem a fiúra. Ujjatlan, fehér pólót viselt így láttatni engedte izmos karját. Sötétbarna haja épphogy olyanra vágva, hogy jól bele lehessen túrni. Tőzegbarna színű szemében csakhogynem elveszett az ember ha egyszer belenézett. Magas volt, és szája most is arra az imádnivaló félmosolyra húzódott. Egy hátulütője volt a fiúnak. Hogy Chestityvel járt. Elöntött a méreg. Egy ilyen kedves, aranyos fiúnak nem egy ilyen rázom magam, viháncolós csitri mellett van a helye. Hanem egy olyan lány mellett van a helye aki megérti és tudja minden titkát meg ilyenek. Na jó. Most úgy beszélek mintha azt akarnám, hogy inkább velem legyen. És ez sajnos így is van. Viszont tudom, hogy soha nem jönne össze velem. Néha beszélünk de Chestity úgy ragad rá mintha a csuklójához lenne bilincselve.
- Min jár az eszed? - lökött meg gyengédséggel a mögöttem ülő Paul.
- Semmin. - ráztam meg a fejem.
- Akkor talán csukd be a szád. - figyelmeztetett mosolyogva mire kínosan lesütöttem a szemem. Ennél feltűnőbben nem is bámulhattam volna. Tíz perc múlva minden osztálytársam a teremben zsibongott. Persze nem is mi lehettünk volna. Zenehallgatás, evés, hangos röhögés.Csak a szokásos. Nyolckor mikor a csengő megszólalt, belépett az osztályfőnökünk, Miller tanár úr. Az osztályból szinte senki sem figyelt fel a tanár érkezésére. Láttam, ahogy az osztályfőnök arcára kiül az elkeseredettség. Nem sokat értünk a nyár alatt. Pontosabban, az osztály fele nem sokat ért. Megköszörülte a torkát.
- Khm.... - alig hallatszott a krákogása. Bár Charlie meghallotta a figyelmeztető hangot, csak odavetette.
- Egészségedre. - aztán ette tovább a szendvicsét. Éreztem, hogy pillanatokon belül elborul Miller tanár úr agya ezért meglöktem Pault. Rám nézett, a tekintetével pedig azt kérdezte, hogy mi van. Odaböktem az osztályfőnök enyhén lilás képére. Bólintott aztán Sierrával együtt, hárman befogtuk a fülünket. Nem is kellett sok, csupán fél perc és az osztályfőnök eszeveszetten ordibálni kezdett.
- Elég legyen! - kiáltása visszhangzott a hirtelen elcsöndesült teremben. -Mindenki elrakja a telefonját zenehallgatóját és más egyéb technikai eszközét különben nem látja többet ebben az életben! Akik pedig ezután is enni fognak, szívélyesen várom őket a mai elzáráson. És aki a mai órán, kérdezés nélkül meg mer szólalni az máris gazdagodhat egy intővel! - harsogta. Egy perc sem telt el mindenki elpakolta a mobilját, és egy morzsa nem látszódott. Az egész osztály, előre fordulva, kihúzva meredt a tábla felé. Miller tanár úr újra megköszörülte a torkát. Hangneme a dühösből semmi perc alatt váltott szívélyessé.
- Üdvözlök mindenkit a 11. osztályban. Remélem szép tanévnek nézünk elébe. Most pedig felírom az órarendet. - összeráncolt szemöldökkel meredtem a pasasra. Hát eléggé hangulatingadozó. Azután vártam, hogy leírhassam az órarendem. Meglepődtem mennyire megváltozott a tavalyihoz képest. Hétfőtől-szerdáig az órarend a következő:
- Mit mondtam nektek a beszédről? - haragja megint másodpercek alatt gyűlt össze. Ezen a ponton kezdtem el azon gondolkodni, hogy a hapsi netán skizofrén. Persze ilyennel nem illek viccelni de nagyon is furcsálltam a viselkedését. És további furcsaságnak a következő pillanatban újra a mosolygós tanárrá lett.
- Szeretnék nektek néhány dolgot megmagyarázni. - kezdett bele - Csütörtökön és pénteken azért van 9 órátok mert az etika az egy új tantárgy, viszont az osztályfőnökire szükség van. Amint változás lesz az órarendben azt jelentem. Következő téma. A droghasználat és a cigizés és persze az alkoholizálás még most is tiltott iskolánkban. Akit rajtakapnak repül vagy igazgatói-figyelmeztetést kap. Az öltözet még most is maradjon szolid. Nem szeretnétek egyenruhában járni ugye?-pillantása egy másodpercre Chestityre esett de rögtön visszapillantott. Azután még következő három órán beszélt. A második órán kitöltöttünk minden jelentkezési papírt az évre. Időpontot adtak mindenkinek a sulidokinál és a suli dilidokijánál, hogy keressük fel akkor. Hála az égnek, Sierrával kaptam közös időpontot. Azután kitöltöttük a suliboxok igénylő laphát és feliratkozást az ebédre, valamint a szakkörökre. Én természetesen fotószakkörre írattam fel magam. A harmadik órán megbeszéltük a három napos tábort és az ottani szabályokat. A negyedik órán pedig végre rávettük Miller tanár urat, hogy beszélhessünk a nyarunkról. mindenki röviden elmondta mi történt vele kivéve Chestity mert neki be sem állt a szája. Éppen azt ecsetelte, hogy mennyire nem tudott választani a nagy bevásárlása alkalmával két ruha között mire hála az égnek, szavába vágott a csöngő. Rekordgyorsasággal hagytuk el a termet. Még utoljára ezt hallottam Chestity szájából:
-Hé még beszéltem.....
Sóhajtva megráztam a fejem.
- Szia Daniela! - mondta miután jól összeszorongatott és elindultunk az iskola felé.
Nem beszéltünk, némán lépkedtünk egymás mellett. Nem volt muszáj hangosan beszélnünk. Pontosan tudtuk mire gondol a másik. Észrevétlen végignéztem a ruháján. Egy tornacipőt viselt, rövidnadrággal és egy pánt nélküli felsővel. Az iskolához érve újra előtört bennem a reggeli gyomorgörcs. Sierra támogatólag megszorította a csuklóm mire én felé fordulva rámosolyogtam. A suliba lépve pedig kezdetét vette a káosz. Persze még korán volt ezért szinte senki nem volt a teremben pár embert kivéve. Szerencsére a jobbik fajtából. Paul a padjában ült és valamit írogatott. Gesztenyebarna haja belelógott kék szemébe. Azon gondolkoztam, hogy a többi lány miért hiszi helyesnek. Én nem láttam őt helyesek csupán egy nagyon jó barátomnak.
- Szia Paul! - intett Sierra neki mire az felnézett a lapokból és megindult felénk. Odaért hozzánk mire Sierrát szájon csókolta. Ja, igen. Ők ketten járnak. Sierra mosolyogva nézett maga elé miközben Paul átölelt. Rég láttam.
- Jó volt a szünet? - kérdezte mosolyogva mire én csak megvontam a vállam, Sierra pedig vadul bólogatott. Persze, hogy jó szünete volt. Amikor nem velem vagy a családjával volt akkor Paullal töltötte az idejét.
Sierrával mindketten leültünk Paulhoz, úgy döntve, hogy mostantól az a mi helyünk. Sierra elkezdett fecsegni én pedig körbenéztem az osztályban. Rose Thun fejét a padra hajtva aludt. Persze biztos voltam benne, hogy nem alszik csupán úgy tesz miközben hallgatózik. Tavaly is bevetette már néhányszor ezt a trükköt. Aztán még két osztálytársam volt a teremben. Jessica és Valeria. Mindketten kedvesek. Ők úgymond ami "csapatunkba" tartoznak. Halkan beszélgettek egymás mellett. Az osztályterem pontosan úgy nézett ki mint tavaly. A hófehér falakon bakancsnyomok látszottak. Néhány értelem hiányos osztálytársunk cipőiktől származott. Egyszemélyes padok voltak. A nyáron lesikálták őket mert mindegyik tiszta volt pedig határozottan emlékeztem, hogy mindenki telefirkálta. A parafatáblánk üresen állt a zöld tábla mellett. A tábla felett a bekeretezett osztályképünk lógott. Az is tiszta volt, úgy látszik a takarítók vették a fáradtságot és lekaparták az alkoholos filccel rajzolt ördögszavakat és ilyesmiket. A tábla másik oldalán egy középmagas szerény állt, rajta egy elég rozoga tv-vel. A függönyök tojássárgák voltak és mindegyik takarosan az ablakok oldalához volt csatolva. Összeráncoltam a szemöldököm. Tavaly még piros függönyeink voltak. Aztán elöntött a megvilágosodás. Pár kedves osztálytársam leszaggatta őket még nyár előtt ezért az utolsó tanítási napokon mindenki majdnem megvakult és kivételesen engedélyezték a napszemüveg használatát órán. Hirtelen viháncolásra kaptam fel a fejem. Chestity Elnor lépett be a terembe a világ leghelyesebb fiújával, Tom Gounderrel. Halk sóhajt eresztettem meg amint ránéztem a fiúra. Ujjatlan, fehér pólót viselt így láttatni engedte izmos karját. Sötétbarna haja épphogy olyanra vágva, hogy jól bele lehessen túrni. Tőzegbarna színű szemében csakhogynem elveszett az ember ha egyszer belenézett. Magas volt, és szája most is arra az imádnivaló félmosolyra húzódott. Egy hátulütője volt a fiúnak. Hogy Chestityvel járt. Elöntött a méreg. Egy ilyen kedves, aranyos fiúnak nem egy ilyen rázom magam, viháncolós csitri mellett van a helye. Hanem egy olyan lány mellett van a helye aki megérti és tudja minden titkát meg ilyenek. Na jó. Most úgy beszélek mintha azt akarnám, hogy inkább velem legyen. És ez sajnos így is van. Viszont tudom, hogy soha nem jönne össze velem. Néha beszélünk de Chestity úgy ragad rá mintha a csuklójához lenne bilincselve.
- Min jár az eszed? - lökött meg gyengédséggel a mögöttem ülő Paul.
- Semmin. - ráztam meg a fejem.
- Akkor talán csukd be a szád. - figyelmeztetett mosolyogva mire kínosan lesütöttem a szemem. Ennél feltűnőbben nem is bámulhattam volna. Tíz perc múlva minden osztálytársam a teremben zsibongott. Persze nem is mi lehettünk volna. Zenehallgatás, evés, hangos röhögés.Csak a szokásos. Nyolckor mikor a csengő megszólalt, belépett az osztályfőnökünk, Miller tanár úr. Az osztályból szinte senki sem figyelt fel a tanár érkezésére. Láttam, ahogy az osztályfőnök arcára kiül az elkeseredettség. Nem sokat értünk a nyár alatt. Pontosabban, az osztály fele nem sokat ért. Megköszörülte a torkát.
- Khm.... - alig hallatszott a krákogása. Bár Charlie meghallotta a figyelmeztető hangot, csak odavetette.
- Egészségedre. - aztán ette tovább a szendvicsét. Éreztem, hogy pillanatokon belül elborul Miller tanár úr agya ezért meglöktem Pault. Rám nézett, a tekintetével pedig azt kérdezte, hogy mi van. Odaböktem az osztályfőnök enyhén lilás képére. Bólintott aztán Sierrával együtt, hárman befogtuk a fülünket. Nem is kellett sok, csupán fél perc és az osztályfőnök eszeveszetten ordibálni kezdett.
- Elég legyen! - kiáltása visszhangzott a hirtelen elcsöndesült teremben. -Mindenki elrakja a telefonját zenehallgatóját és más egyéb technikai eszközét különben nem látja többet ebben az életben! Akik pedig ezután is enni fognak, szívélyesen várom őket a mai elzáráson. És aki a mai órán, kérdezés nélkül meg mer szólalni az máris gazdagodhat egy intővel! - harsogta. Egy perc sem telt el mindenki elpakolta a mobilját, és egy morzsa nem látszódott. Az egész osztály, előre fordulva, kihúzva meredt a tábla felé. Miller tanár úr újra megköszörülte a torkát. Hangneme a dühösből semmi perc alatt váltott szívélyessé.
- Üdvözlök mindenkit a 11. osztályban. Remélem szép tanévnek nézünk elébe. Most pedig felírom az órarendet. - összeráncolt szemöldökkel meredtem a pasasra. Hát eléggé hangulatingadozó. Azután vártam, hogy leírhassam az órarendem. Meglepődtem mennyire megváltozott a tavalyihoz képest. Hétfőtől-szerdáig az órarend a következő:
- Nyelvtan
- Spanyol
- Történelem
- Ebédszünet
- Matek
- Irodalom
- Fizika
- Kémia
- Biológia
- Francia
- Testnevelés
- Ebédszünet
- Etika
- Ének
- Infó
- Osztályfőnöki-fél órás
- Mit mondtam nektek a beszédről? - haragja megint másodpercek alatt gyűlt össze. Ezen a ponton kezdtem el azon gondolkodni, hogy a hapsi netán skizofrén. Persze ilyennel nem illek viccelni de nagyon is furcsálltam a viselkedését. És további furcsaságnak a következő pillanatban újra a mosolygós tanárrá lett.
- Szeretnék nektek néhány dolgot megmagyarázni. - kezdett bele - Csütörtökön és pénteken azért van 9 órátok mert az etika az egy új tantárgy, viszont az osztályfőnökire szükség van. Amint változás lesz az órarendben azt jelentem. Következő téma. A droghasználat és a cigizés és persze az alkoholizálás még most is tiltott iskolánkban. Akit rajtakapnak repül vagy igazgatói-figyelmeztetést kap. Az öltözet még most is maradjon szolid. Nem szeretnétek egyenruhában járni ugye?-pillantása egy másodpercre Chestityre esett de rögtön visszapillantott. Azután még következő három órán beszélt. A második órán kitöltöttünk minden jelentkezési papírt az évre. Időpontot adtak mindenkinek a sulidokinál és a suli dilidokijánál, hogy keressük fel akkor. Hála az égnek, Sierrával kaptam közös időpontot. Azután kitöltöttük a suliboxok igénylő laphát és feliratkozást az ebédre, valamint a szakkörökre. Én természetesen fotószakkörre írattam fel magam. A harmadik órán megbeszéltük a három napos tábort és az ottani szabályokat. A negyedik órán pedig végre rávettük Miller tanár urat, hogy beszélhessünk a nyarunkról. mindenki röviden elmondta mi történt vele kivéve Chestity mert neki be sem állt a szája. Éppen azt ecsetelte, hogy mennyire nem tudott választani a nagy bevásárlása alkalmával két ruha között mire hála az égnek, szavába vágott a csöngő. Rekordgyorsasággal hagytuk el a termet. Még utoljára ezt hallottam Chestity szájából:
-Hé még beszéltem.....
Sóhajtva megráztam a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hello:)