6.rész

 Kedves olvasók! Sajnálom, hogy ennyire későn érkezik meg ez a rész és, hogy kissé összecsapott de nem szerettelek volna titeket tovább várakoztatni!
*D

Mikor kinyitottam a szemem nem jöttem rá, hogy hol vagyok, mi történik. Csak boldog voltam. Aztán ahogy a valóság elkúszott a tudatomig, rögtön lelohadt a mosoly az arcomról.
Majdnem megerőszakoltak. Most nem otthon hanem Sierránál vagyok. Iskolába kell mennem. Fél nyolc van és Sierra még mindig húzza a lóbőrt-állapítottam meg ahogy a mellettem alvó lányra néztem.
Felültem majd halkan Si ágyához osontam. Aztán egy hirtelen mozdulattal meglöktem mire rögtön kinyitotta szemeit, felugrott és hadonászni kezdett. Elnevettem magam. Sierra elkerekedett számmal bámult rám.
-Mi az istenért csináltad ezt Daniela?-kérdezte és visszahuppant ágyára.
-Gondoltam felébresztelek és figyelmeztetlek, hogy iskolába kell menni-vontam vállat miközben mosolyogva néztem.
-Mennyi az idő?-kapkodta a fejét majd tekintete megállapodott az íróasztala feletti lámpán.
-Fél nyolc-feleltem gyorsan.
-Akkor visszaalszom-húzta a fejére a takarót.
-Miért? Gyere már és menjünk suliba-rángattam meg a karját mire nagyot sóhajtott a paplan alatt.
-Rendben van-hallottam tompán a hangját majd előbújt.
-Szuper-ujjongtam.
-Megyek a zuhanyzóba-tápászkodott fel és fogott egy törcsit.-Te meg válaszd ki, hogy mit fogsz elcsórni tőlem a mai napra-azzal elvonult saját fürdőjébe.
A gardróbjához mentem. Eleinte még irigy voltam rá, hogy ennyi cucca van de már nem zavar. Sőt, örülök neki mert tudom, hogy ha kölcsönkérek valamit azt szívesen odaadja.
Miután össze-vissza rohangáltam a gardróbjában sikerült kiválasztanom egy szettet. Sok cuccból áll de nem hiszem, hogy zavarja majd, elvégre úgyis visszakapja pár napon belül.
Miután felöltöztem végignéztem magamon. Pántos fehér felső, inggel. Farmerszoknya és egy harisnya meg egy cuki kalap.
Mire Sierra visszaért a reggeli zuhanyból addigra már Fact-tal a kutyájával játszottam.
-Máris kész vagy?-kérdezte tőlem.
-Aha. Tetszik a szett?-álltam fel és széttártam a karom.
-Csini. Nekem eszembe se jutott volna, hogy ezeket együtt viseljem. Bár rajtam nagyon rondán nézne ki, rajtad irtó dög-dicsért meg.
-Köszi-nyugodtam meg. Sierráról sok mindent el lehet mondani de azt nem, hogy nem mondana igazat.
 Miután felöltözött (kék felső és farmer), leindultunk a konyhába. Ott Si anyja ült, kezében egy bögre kávéval és napilapot olvasott.
-Jó reggelt!-köszöntünk szinkronban Si-vel.
-Sziasztok lányok! Mindkettőtöknek készítettem szendvicset-mosolygott ránk kedvesen.
Mi megköszöntük és már épp indultunk volna mikor Sierra mamája utánam szólt.
-Daniela! Beszélhetnénk egy percre?-kívülről mosolygott de hangja nagyon komolynak tűnt.
-Persze-bólintottam.
Elmentünk a kanapéhoz és leültünk. Aggódó arccal fordult felém.
-Jól vagy Daniela?-úgy kérdezte mint egy igazi anya.

-Persze. Miért ne lennék jól?
-Sierra elmesélte mi történt veled tegnap este-mondta halkan.
-Ohh..-motyogtam.
-Igen. Na és tettél már ellene valamit? Feljelentetted?-aggodalmaskodott. Jól esett az anyai szeretet, ilyet a saját anyámtól biztos nem kapnék. Ha elmondanám nekik akkor biztosan jól leszidnának mert hagytam magam.
-Még nem. De nem szeretném elmondani anyáéknak-ráztam a fejem.
-Iskola után elmenjek veled a rendőrségre?-nézett rám ellágyult, meleg szemekkel .
-Megköszönném-mosolyogtam rá.
-Rendben. Akkor iskola után gyere ide és majd ha hazaértem elviszlek, jó?
-Igen-már tápászkodtam volna fel mikor azt mondta.
-Tudom, hogy nem az igazi anyád vagyok. De téged is úgy szeretlek mint Sierrát-megfordultam és nagy mosolyt eresztettem felé.

-Köszönöm. Az érzés kölcsönös-azzal kiléptem a nappaliból és intettem neki-Viszlát!
A suli felé letámadtam Sierrát.
-Te elmondtad anyádnak?-förmedtem rá.
-Igen. Úgy éreztem, hogy muszáj elmondanom neki. Ha még egyszer összetalálkozna valaki ezzel a perverz tolvajjal és nem tudom mit csinálnék-rázta dühösen a fejét.
-De most muszáj lesz feljelentenem!-háborogtam.
-És az miért baj?-nézett rám.
-Mert akkor újra fel kell idéznem az egészet-suttogtam.
-Ezt elfelejtettem-jegyezte meg.-Sajnálom.
-Semmi baj. Kicsit hebrencs vagy, ez minden-legyintettem és szememet az útra függesztettem.
Mikor beértünk a suliba rögtön levágtam magam a padba. Az se érdekelt, hogy egyedül csak mi ketten vagyunk a teremben. Mikor Paul megérkezett küldtem felé egy halvány mosolyt és tovább firkálgattam egy lapra.
-Feldolgozta?-hallottam Paul suttogó hangját mögülem.
Megdermedtem ültömben, ledobtam a ceruzát a padra és szikrázó tekintettel Sierrára néztem.
-Neki is elmondtad?-kérdeztem dühösen.
-Ő a barátunk Daniela. És vele járok. Muszáj volt elmondanom neki-mentegetőzött.
-Ez nem igaz-horkantam fel-, mondd még el az egész iskolának jó?
-Jaj, Daniela nyugi már! Azt hittem örülni fogsz, hogy még egy barát támogathat.
-Támogatni? Mi vagyok én hajléktalan kiskutya? Ez nem lehet igaz!-pattantam fel. Kiszedtem a fogalmazást a táskámból, lecsaptam az asztalra és kifutottam az osztályteremből.
Egyesek rögtön a WC-be szaladnának de nekem van egy bevált helyem. Letelepedtem az udvari fenyők egyik sarkában ahol ritkán fordulnak elő emberek. Nem azért mert valami baj lenne itt, dehogy is csupán arról van szó, hogy a fenyők közé bokrokat is ültettek és az egyik bokor eltakar egy helyet a kerítés és a bokor közt.
Szipogva törölgettem a szemem. Azt még simán elfogadtam, hogy elmondta az anyjának. De, hogy Paulnak! Megértem, hogy jó barátunk meg vele jár de nem kellene mindent elmondani neki.
Észre sem vettem, hogy szipogásom néma könnyekbe váltott. Megpróbáltam megnyugodni így jó dolgokra gondoltam. A rejtett kis házra, milyen a szerelem gondolata és a rajzaimra amik mindig megnyugvást adnak.
Hirtelen csengőszóra lettem figyelmes. Nem mentem be rögtön, vártam tíz percet míg eltűnik a sírás nyoma.
Mikor benyitottam a terembe, minden szempár rám szegeződött.
-Megtudhatnám késése okát Miss Thompson?-kérdezte.
-Elnézést Mrs Slone-suttogtam és a helyemre ültem.
Az óra a továbbiakban csendben telt.
A további két elkövetkezendő órán, sőt még szünetekbe sem szólaltam meg. Még akkor se tiltakoztam mikor a egyik konyhás nő undorító lencsegulyást  és túrós tésztát tett a tányéromra. Míg lassan kanalaztam a híg,zöld színű levest hallgattam ahogy a többiek fecsegnek. Jobban mondva engem kérdezgetnek, hogy miért nem szólalok meg. Mikor a túrós tésztát kezdtem volna hirtelen egy kéz kapta el az enyémet. Unottan felnéztem ki lehet az. Persze, hogy Sierra volt az.
-Mi az?-kérdeztem ellenségesen.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-nézett rám szomorú szemekkel.
-Bocs, eszem-emeltem fel a villám és beleszúrtam a kajába. Nem mondanám, hogy olyan jó volt. Nem is az íze miatt, bár az is közrejátszik, de a haragom miatt.
Pont jelzőcsengőre fejeztem be a kajámat, hogy Sierra még véletlenül se tudjon velem beszélni. Beérve matekra levágtam magam a helyemre és elővettem a mai nap folyamán készített képem. Csiszolgattam rajta egy kicsit majd eltettem mikor láttam bejönni a matektanárt. Némán, előre ülve hallgattam a szavait csupán akkor nem néztem rá mikor a füzetembe körmöltem. Azután irodalom előtt szünetben inkább úgy döntöttem kimegyek az udvarra. A hetedikes gólyák voltak főleg kint és ping-pongoztak meg csoportokba verődve beszélgettek. Elhaladva mellettük egy lányt vettem észre. Az egyik padon ült egymagában és valamit elmélyülten olvasott. Láthatólag nem azért tette mert egy fényes napon olvasni szeret hanem mert kiközösítették szegényt. Vörös haja volt, felfogva hordta, arcán milliónyi szeplő. Szemüvege mögött smaragdzöld szemek vetődtek a papírra. Mikor elmosolyodott egy rész olvasásakor kivillant fogszabályzója. Megsajnáltam. Nem tetszett, hogy az udvaron minimum hatvan ember van és egy se bír odamenni hozzá. Mosolyt terítettem az arcomra és odamentem hozzá. Mikor megálltam előtte, értetlenül nézett fel rám. Nyilván nem tudta felfogni, hogy mit akar tőle egy tizedikes.
-Szia.-köszöntem neki.
-Helló-köszönt vissza bátortalanul.
Leültem mellé és felé nyújtottam a kezem.
-Daniela vagyok-küldtem felé egy biztató mosolyt.
Ránézett a kezemre majd ő is odanyújtotta az övét.
-Mary-mondta még mindig megszeppenve.
-Örülök. Hogy hogy egyedül vagy?-kérdeztem.
-Hát az osztálytársai nem igen fogadtak be. Hiányoztam a gólyatáborból így most számukra egy kellemetlen újdonság vagyok-vont vállat kelletlen.
-És miért nem kerestél valakit?
-Úgy tűnt mindenkinek van egy kialakult baráti köre az iskolában. És nem akarok sehol sem utánfutó lenni-rázta meg bánatosan fejét.
Még jobban megesett szívem a lányon. Kedves volt és barátságos, törékeny akár a porcelán. Csupán azért nem fogadták be mert nem ment gólyatáborba.
-Gyere nyugodtan hozzánk. Mi szívesen látunk-mondtam neki.
-De ti mind nagyok vagytok. Legalább tizenegyedikesek-válaszolt meghökkenve.
-Csak tizedikesek. De Zoey, a második legjobb barátnőm például kilencedikes. Vele jól kijönnétek. Mindkettőtökben meg van az a fura szerénység-mondtam mire elpirult.
-Hát nem is tudom. Rendben. Szívesen lennék veletek-mosolygott rám.
-Oké. Most bemutatnálak Zoeynak ha nem baj-ajánlottam neki.
Szinte biztosan tudtam, hogy Zoeyval jól kifognak jönni. Mindkettőben van valami ártatlanság ami jóvá teszi őket. De azt is sejtettem, hogy nem csak emiatt nem fogadják be Maryt. Egyértelmű kirekesztő ok ha valakinek fogszabályzója és szemüvege van ráadásul szeplős. Még egy közös pont Zoeyban és benne. Zoeyt azért ítélik el mert félig japán származású.
-Dehogy is. Induljunk-csukta be rögtön a könyvét és felpattant a padról. Mosolyogva állta fel én is. Hetedikes betegség, hogy rohangálnak. Majd jövőre kinövik.
Visszaérve a suli épületébe elindultam megkeresni a kilencedikeseket. Szerencsém volt mert Zoey pont a termük előtt állt és mobilozott.
-Szia, Zoey!-intettem nyomomban Maryvel.
Zoey felnézett telefonjából majd amint meglátott elmosolyodott. Maryvel odamentem hozzá és rögtön rákezdtem.
-Zoey, ő itt Mary. Mary, ő pedig Zoey-mutattam be egymásnak a két lányt.
-Szia-köszönt mosolyogva Zoey.
-Szia-mosolygott vissza Mary.
-Zoey, ő itt egy új ismerősöm. Mostantól velünk fog lógni-magyaráztam.
-Szuper-lelkesedett be.-Merre van az osztályod?
-Arra-mutatott el egy irányba Mary.
-Az szuper. Nem messze vagy tőlünk. Nincs kedved következő szünetben kimenni az udvarra-érdeklődött.
-Szívesen-mondta Mary.
Mikor becsöngettek elváltunk egymástól én pedig besiettem irodalomra. Nem is tudom mit vártam már jobban. Hogy végre vége legyen az irodalomnak vagy, hogy Zoeyékkal töltsem az időt. Hirtelen egy papírfecni landolt előttem. Kinyitottam.
Miért haragszol ennyire Dan? :(
Rögtön visszaírtam neki.
Mert elárultad, hogy mi történt velem!!
Hátradobtam és reméltem, hogy a tanár nem vette észre.
Sajnálom. Nem volt szándékos. Hiányzol
Ellágyultam. Sierra mindig őszinte. De erőt vettem magamon. Mégsem bocsáthatok meg ilyen könnyen neki.
Nem tudom, hogy ki akarjak-e békülni veled. Fájt, hogy ezt tetted. Ennyivel nem érem be.
Hátradobtam de válasz már nem jött.
Kicsengetés után felkaptam a táskámat és mentem a következő órámra, fizikára amit a laborban tartanak. Mivel tanár nélkül tilos ott tartózkodni ezért leültem az ajtó mellé. De eléggé hideg volt a föld ezért inkább bementem a mosdóba és kinyitottam az ablakot egy kis friss levegőért. Láttam ahogy Zoey és Mary egy padon ül és beszélget közben pedig nevetnek. Elmosolyodtam. Legalább újabb baráttal bővült a listám és úgy látszik Zoey lesz a legjobb barátnője. Meg is értem. Zoey egy csodás ember.
A laborba beérve leültem a helyemre, Sierra mellé. Így, hogy együtt ülünk eléggé kínos ez a harag. A tanár folyamatosan magyarázott én pedig alig fogtam fel mit mond. Azután nagyon elképedtem. Sierra hirtelen fogta magát és felpattant a székről. Mindenki kikerekedett szemmel bámult rá. A tanár megköszörülte a torkát:
-Mirror kisasszony....
De Sierra oda se figyelt. Felállt a székére, egyenesen rám nézett és emelt hangon megszólalt.....